Mamitájm

Régen írtam, meg egyébként is. Hónapok óta üldöz a gondolat, mintha mindig otthon hagynék valamit. De nem az esernyőmet, azt a nyár során sosem hagytam otthon, mert szép volt a nyár, fú de szép, és milyen meleg. Szóval a blog. Régen írtam, ez kicsit feldobott volna. Egy teendőkkel teli és fizetésben szűkös nyár alkalmat ad arra, hogy teszteljük a tűrőképességünket. Ilyenkor az a legjobb, hogyha kerüljük a jót. Vagy éppen ellenkezőleg, de ez most mindegy, mert ősz van, és támadnak a gyümölcsök. Amelyek nem barackok, mert azokat nem szeretem. Mert mindig olyan lesz a ruhám. Meg mert az nyári. És a nyarat sem szeretem, mostantól kezdve.
Koncentráljunk inkább valami jóra.

Vannak ezek a fémkütyüim. Ilyen kis izék. Fémkütyük. A kismegyeri mamámtól kaptam őket, aki igazából nem az én mamám. Babámé. De mivel már sok éve önkéntes mama, ezért szerintem ő még a szomszédban lakókocsikat árusító fiúknak és a helyi motorversenyzőknek is valahol a mamája. És azt is tudjuk, hogy az ősz ugyebár a mamik ideje, ilyenkor van befőzés. Ami ugye mamáink sportja, tapasztalataikkal mi nem tudjuk felvenni a versenyt, és ezt ők tudják is. Tehát minimum egy béna kis zselé dukál.
A fémkütyük alatt ezt értem:

Aki tudja, hogy ennek mi a neve, az írja meg, és akkor én is tudni fogom.

A gyümölcs pedig, amit választottam: az áfonya. Júliustól szeptemberig érik, úgyhogy jobb, ha időben elkapjuk a frakkját. Egy kicsit nyári is, úgyhogy ha megeszem, akkor legalább nyugtom lesz, hogy jól van, volt itt azért valamiféle nyár is.
No, kezdjük a munkás részét, mert sose leszek kész vele. 

Először is csináljunk vajas tésztát. Ennek összetevői:
20 dkg liszt
10 dkg vaj
10 kanál porcukor (ki-milyen édesnek szánja)
3   kanál kakaópor
1   csipetnyi fahéj
1   kanál rum

Szitáljuk össze a lisztet, kakaót, fahéjat és a porcukrot. Utána mehet bele a vaj, és a rum. Összegyúrjuk szépen. Tegyük hűtőbe legalább egy órára, persze a legjobb, ha egy éjszakát is pihen.

Az első sütink... nem nagyon van neve szegényemnek. Igazából nem adok nekik neveket, csak csinálom. Tehát az első sütink ilyen:

Bizonyám, azzal a villával vágtam szét.
Első körben kinyújtottam a tésztát, kis lapokat szaggattam belőle. Belefektettem az egyik fémkütyübe, és megpakoltam áfonyával. Szegfűszeggel megszórtam a halmot. Némi áfonyalekvár mehet a tetejére. Utána egy másik lappal lezárom a forma tetejét, és már mehet is a sütőbe. Én kb. 180 fokon sütöm. De nem nagyon tudom, hogy mennyin kell. Lol.
Kevés fehércsokit olvasztok hozzá, és a tetejére kanyarintom. Kontrasztos. Yamm!

A következő süti ez:

Szintén azzal az eljárással indul, mint az imént. Kis lapot fektetek a formába. Ez mehet is a sütőbe. Az így kapott kosárforma tetejét fehércsokiba mártom. Utána zselét készítek. Veszek a közeli boltban egy doboz áfonyalevet, és egy csomag puncspudingot. Hűségkártyát is kapok, ami nem meglepő, de ettől még nem leszek egészen hűséges a bolthoz. Egy csomag pudinghoz 3 és fél dl áfonyalevet használok fel. Ugyanúgy kell elkészíteni, mint normál esetben, csak nem tejjel. És már kész is. Megtölthetem a formácskáimat, a tetejére pedig jöhet egy áfonya. Hogy senkit se érjen meglepetés. Engem főleg nem ért, majdnem mindet én ettem meg, és nem mondhatnám, hogy sokaknak adtam esélyt.
És Tamás és János, a Rupertem barátai meg nem kértek belőle. Nem baj, legközelebb véres bosszút állok. Utána biztosan kérnek majd.

Csirkenyársak a vandál énnek

Szegény- szegény kis Sörölmöm. Nem tudja azt, hogy mi a jó neki. Elmondanám. A kézzelevés. Nem véletlen az, hogy aki megindul ezen az úton, az jobban végzi a munkáját, élményesebben társalog, családjával türelmes, kitartóan gondozza a bukszust. És kérem, azért, mert tudja jól ,hagy valami aznapra még van neki. Amit szétkaphat. De nem ám csak úgy. Saját kezüleg intézheti el!
Az én emberem ezt nem komálja. Nem eszik meg ilyesmiket, hogy csirkecomb például. Ez nincs rendjén. Közbe kell lépnem, mint mindig.

Karóbahúzott Csirkemell

Egyszerű, haver! Vagdalni, Sózni, karó, pác, süt, meg minden. 

Hozzávalók:

   2 szépséges csirkemell

   Olivaolaj

   Só 

   Bors

   Koriander

   4 gerezd okhagyma

   1 szár friss rozmaring

   100 g apróburgony

   100 g lilahagyma

A csirkemelleket vastag csíkokra vágjuk, sózzuk,  felnyársaljuk. Ahogy tetszik. A fűszerekből, a fokhagymából és az olajból pácfélét készítek. Ebben a husi ússzon kissé. Egy órát mondjuk. Utána tűzálló edényt ragadok, és apróburgonyát teszek bele, meg lilahagymát. Ráfektetem a nyársakat, és nyakonöntöm páccal. Sütöm, amíg pontosan olyan nem lesz...mint amilyennek elképzeltem. Utána serpenyőben meg lehet pirítani minden kis szereplőt. És máris lehet kézzel enni.

És akinek a kézzelevés nem tetszik, az menjen a fenébe.  

Ellenség a tányérban

Adtam egy esélyt a természetnek, hogy megjavítson. Történetesen kipróbáltam a léböjtöt. Az egy milyen nem jó dolog. Elvileg az ember nem hal éhen, és gyakorlatilag sem, de bennem a negyedik nap végére már annyi erő nem volt, hogy napközben ébren tudjak maradni. Nem mondom, hogy túl erősen bíztam a dologban, de végigcsináltam. Tényleg, dekára meg kanálra pontosan. Nem lettem mondjuk tőle jobban. Amikor megláttam az étrendet, akkor tudtam, hogy nem lesz ez így jó. Rizsnyák. Basszus, rizsnyák. Már, ugye, az nem hangzik jól, hogy nyák. Ezt az ember valami olyan dolognak képzeli el, ami annyira durva, hogy még a lakásban tartózkodó legveszélyesebb elemet, a pókot is lassú halállal végzi ki. Nyák. Az meg hogy rizs... had ejtsek néhány szót erről a rizsről. Soha nem kedveltük egymást. Oviban sem. Utána sem. Legutoljára, mikor találkoztam vele, kénytelen voltam a zsebembe rejteni, mert a mamáméknál mindig súlyos következményeket vont maga után a nem evés. Ha nem etted meg a dolgokat, akkor jött az olvasás. Ha sikítva közölted, hogy nem eszed meg, akkor ki is kérdeztek, hogy miről szólt. Még senki nem merte sikítva közölni, hogy nem olvas.
Most, hogy kötelező lett a rizs, mármint ha ugye nem óhajtok elpatkolni, kénytelen voltam hozzászokni. Sikerült.

Rizsnyák, ehető formában  

Természetesen nem ilyen formában ettem. Az eredeti recept szerint csak simán főzzük kedvetlenné a rizst, ki fogja csapni a keményítőt, és ebből, meg a vízből egyfajta zselé lesz. A fahéj megengedett ízesítőszer, a 4. és 5. napon ez a holmi erős éhség esetén fogyasztható némi mézzel. Először nagyon nem ízlett az egész. Attól is tartottam, hogy barna rizs. Milyen lehet az, ha még a natúrt is utálom. Hát mindegy, le kellett gyűrni. Az 5.napon már nem volt olyan rossz, sőt. Ahogy ott ültem a gépem előtt, néztem a dokumentumfilmet a youtube-on, és ezt ettem, egyszerre kezdett az egész ismerőssé válni. Mi ez? Jaj. Ez olyan, mint a gabonapelyhezés. Még a tányér is ugyanaz volt. Amikor vége lett a kúrának, elkezdett hiányozni a szokás. Úgy döntöttem, hogy néha ilyet kéne, csak fel lehetne turbózni valamivel. 

Hozzávalók:

   1.5 bögrényi barna rizs

   fahéj

   Propoliszos virágméz

(és a turbó)

   2 alma

   Szárított naranycsvirág

Elkészítjük a nyákot. Ez eltarthat akár egy óráig is, sajnos. Fahéjjal és mézzel bekeverem, majd mehet bele a narancsvirág. Nem kell szétmorzsolni sem, a hőtől felpuhul. Az almát addig teszem bele amíg forró, hogy ez is kissé puhuljon. Vannak emberek, akik nem várnak vele, és azonnal akarják enni. Ez én lennék. Ezen a ponton megjegyezném magamnak, hogy ez butaság, és remélem, hogy ezúttal ezt komolyan is veszem. 

Annak ellenére, hogy a rizs most csatát nyert, a háború még tart. Ne bízza el magát, főleg, hogy még egyáltalán nem győzött meg arról, hogy ő önmagában is ehető lenne. 

Ez a kanálban is látszik, rizshez képest pont fordítva vagyok. Nalám!

Nyúl!

Őrület. Itt a húsvét. Megint. És én meg marhára nem vágom, hogy mikor van. Pedig vettem naptárat is meg minden, és nem. Természetesen ilyenkor már nem tudok venni semmi olyat, amit át tudnék adni a családtagjaimnak, mert a boltnak, ami a közelemben van, már csak a csontváza marad meg. Csak azok kószálnak bent céltalanul, akik pont úgy, mint én, elfelejtették, hogy mégis milyen nap közelít vészesen. Vagy éppenséggel azok akik nem figyelnek a jelekre. Szintén mint én. Mindenki elhiheti, hogy különösebben nem vagyok büszke magamra, amikor azt mondom, hogy naponta járok boltba, ahol mindenhol csokinyuszik tenyésznek, és nem tudok mit jelent ez.
A másik, ugye a születésnap. Pff. Hatalmas a család! Ötezren vagyunk, és valahogy az embereimet mindig július végén éri utol a csúf végzetük, így aztán mindenki márciusban születik meg. Én mondjuk nem, de az éccsapám, a nővérem, a Tucsim, az unokatesóm, az ő anyukája, sőt a babám is! A babám is.
Ha ezeket vesszük alapul, a legkézenfekvőbb megoldás egy torta. Húsvéti díszítés, de valahogy legyen szülinapi is. Be ne égjek már, nekem sokkal könnyebb, ha nem látják, hogy csak meddig terjed az agyam. A következővel tereltem tehát el családtagjaim figyelmét:

Csokis- epres témakör

Van egy ilyen tortaalapreceptem, amit átvariálok folyamatosan. Így nem válik unalmassá, és nagyon olyan az egész, mintha másmilyen lenne minden alkalommal. Ez része az ördögi tervemnek. Bizony.

Ugye a tortához kell tészta. Ez egy kicsit átvariált piskótatészta. Kajás pályafutásomat piskótatésztával kezdtem, ezt apukám menedzselte, és a nagyszüleim, ők adták a töménytelen mennyiségű tojást. Ezt nyáron fel kell használni azon nyomban, mert lesz nemulass. Én voltam a kukta, és a dolognak azt a részét vállaltam, amikor fel kell verni a tojásfehérjét kemény habbá cukorral, aztán mehetett bele a sárgája. Ez nálam egy százórás hadművelet volt, az volt furcsa, hogy közben a hab fele eltűnt valahová. Az univerzum ilyen, ugyebár. Dolgok vannak, eltűnnek. Anyukámnak valamiért nem tudtam kifejteni ezt az elméletet. Egy 8 éves gyerek, a sok cukortól tikkelő szemmel, lássuk be, nem gerjeszt bizalmat. Akkor kattant be aznap, mikor nem mondtam éppenséggel nemet arra a feltételezésére, hogy: ha nem téved be a konyhába, akkor már nem lenne hab, és az üres tálba lenne kénytelen beleforgatni a lisztet. Van ilyen. Mindegy, a nyarak nagy részében azért lett piskóta. Az asztalunkon mindenféle ízes leves mellett megfordult márványos, csokis, narancsos, mandulás, meggyes formákban. Itt-ott feltekerve, a mamikám baracklekvárjával. Még ma is szétkapnék akárkit, hogy az enyém lehessen az első szelet.

Lényegre. A vattatészta hozzávalói, tehát:

   6 tojás

   6 kanál porcukor

   3 csomag pudingpor (nálam csoki)

   Fél csomag sütőpor

   Ha valakinek ez még nem elég dark és csokis (nekem!), akkor kakaópor

A folyamatot mindenki ismeri. A tapasztalatom, hogy a pudingportól nem lesz olyan fullasztó a tészta, és a szeletelésnél is kedvezőbben viselkedik, így bátran lehet több réteget vágni belőle. Ez az adag 16 szeletes, tehát nem túl nagy tortaformára lett méretezve. A sütését illetően 160 fokon érdemes, és légkeverősön. Elvileg ez kiszárítja a tésztát. Tortáknál ez szerintem nem rossz, hiszen a krémből és a tejszínhabból vesz fel folyadékot bőven. Ha nem akarjuk, hogy a tésztánk a szeletelésnél szétcsússzon, be kell vetni ezt a trükköt.

A krém egyáltalán nem durva, de elsőre annak tűnt, mert nem készítettem elő magamnak kellő gondossággal a terepet. Itt egyszerre több dolgot kell csinálni, tehát vagy bevonjuk a babánkat, vagy leszünk okosak. Legyünk azok. 

A krém hozzávalói

   2 epres puding

   8 kanál cukor (nekem van speckós, amiben 2 hétig nyaralt egy vaníliarúd)

   3 dl + 1,5 dl tej

   2 tojás 

   1 csomag tejszínhab por

   1 csomag lapzselatin

   Fél dl víz

Első lépéskén az, hogy kettéválasztjuk a tojásokat. A fehérjét félrerakjuk. Kettévesszük a 3 dl tejünket is, az egyik adagban feloldunk 6 kanál cukrot, és lassú tűzön főzzük. A másik adagban csomómentesre keverem a pudingporokat és a tojás sárgáját. Ezt hozzáadom a tűzön készülő adaghoz, és szilárdulásig a főzöm tovább. Utána levehetem a tűzről, de egészen addig kell folyamatosan kevergetni, míg langyos nem lesz. Na itt vonhatjuk be a babánkat, aki 2 kanál cukorral felverheti a tojásfehérjét. Készen kell lennie addigra, míg a puding langyos lesz, ez keverés közben kicsit gyorsabban bekövetkezik. Ilyenkor lapátoló mozdulatokkal bele kell forgatni a habot a pudingba. Aki okos, kapásból az elején felveri a habot, nem fog összeesni, mert mint mondtam a pudinggal az ember hamar megvan. Ezután, már szépen nyugisan elkészítjük a tejszínt, ugyanígy az egészbe forgatjuk. A lapzselatin beáztatása szintén a folyamat elején megejtendő, utána ezt elkészítjük a csomagoláson javasoltak alapján. Belekeverem a habba, óvatosan kell, természetesen. Nem szabad sírni, ha az egész egy gusztustalan latyak lesz, mert szépen meg fog szilárdulni a hűtőben, az éjszaka alatt legalábbis tutira. A tésztát kettéválasztom, a krémet "közéfolyatom" (és nem sírok), Rácsatolok a tortaforma pántját, fóliázva mehet a hűtőbe. A tészta és a krém a köszöntést megelőző nap feladata. 

Elmondom, először mit csináltam, mert nem voltam okos, és a babám sem volt éppen kéznél. Szépen megcsináltam, a pudingot rájöttem, hogy nem tudom egyszerre kevergetni, és felverni a tojárt, egy igeig kevergettem (ez volt a nagyobb hülyeség) és utána felvertem a tojáshabot. Mire ez kész lett, addigra a puding megszilárdult. Hevesen elkezdtem keverni, pedig akkor már mindegy. Az egész olyan kemény volt, hogy összetörte a habot, a tejszínnel már sikerült kicsit formába hoznom, de amikor láttam, hogy mit csinál a munkámmal a lapzselatin, akkor a pillanat hevében bizony kevés választott el attól, hogy 8 emelet magasságból harci üvöltéssel kivessem magam, és az egyre közeledő járdán haljak nem túl esztétikus halált.

A következő nap hajnalán heves díszítésbe kell fogni. Reggel az ember nem koncentrál. Én délben sem szktam, este meg nem szoktam...szintén. Olyan 3 hab elég a tortához (itt megint habport használtam, mert ez a fixám) Ha egységesre akarjuk színezni akkor egyszerre verjük fel mindet. Nincs az az Isten, hogy mégegyszer valaki egyanolyan színüre színezze. Vandál vagyok, ételfestéket használtam. Az alapot kissé világosabbnak szántam, mint a díszeket rajta. Ha valaki nem tudja, hogy milyen formákat fújjon rá, az bátran böngéssze a youtube- ot, én az expert village segítségével tanultam egy csomó mindent. Ha megvan el vele. A hűtőbe.

Ezután jöttek a húsvéti dolgok. Minden tele van nyuszival, és kelti itt nekem a lelkifurdalást, ne már! A tojása mellett döntöttem. Rajzoljunk elő formákat egy sütőpapírra, ez segít valamicskét. Szépen rácsorgatjuk a cuccot, és egy munkalapon a fagyóba tesszük. Indulás előtt meg beleállítom a tortába. Jájj, és a kandieprek. Ha szeretnénk, rakhatunk rá. Tutkó

Mondjuk nem jöttem ki rosszul az egészból, mindenki elégedett volt, meg ilyesmit. Azért megpróbáltam lekapni, hogy festett a a szegény áldozati torta, miután nekimentem a konyhakéssel. 

Nem vagyok képes azt mondani a saját fotómra, hogy csúnya, ezért az mondom, hogy ez egy nagyon... rusztikus kép. A lényeg talán látható. Barna és rózsaszín. Az ízéről meg annyit tudok mondani, hogy mélyen beleszagoltam, elképzeltem, hogy milyen lehet, és szerintem okés. aztán minden előzmény nélkül nekirontott a családom, és rövid úton bevégeztetett. Minden családi ünnep haspukkasztó, és őrült zúzással pusztul a kaja. Magam is kivettem belőle a részem, saját kereteim között ettem magam meglehetősen halottra.

De aztán harmadnapon feltámadtam.

A gonosz epe

Mit mondhatnék, volt egy kis kihagyás. Magyarázatom: az epe egy nagyon gonosz szerv! S ha fáj, fáj. Kénytelen voltam lemondani imádott táplálékaimról, és italaimról. Nincs kávé, nincs alkohol, nincs só, fűszerek, hús. Csak krumpi van meg brokkolibó főzött takony. Túl vagyok három ilyen napon. Nem mondom! Most, hogy vége, próbáltam normálisan enni, de sajnos nem ment. Az agyam meg folyamatosan közli, hogy mit szeretne. Történetesen azt, hogy vigyek be mindenféle dolgokat, ömlesztve, meg külön is, és utána meg édeset, aztán megint jöhet a sós, meg millió liter gyümölcsteát is és kicsi csokit, meg kávét, sok- sok kávét, és mangót is meg körtét. Ahogy Homer mondaná: Egyfajta Jézus vagyok, csak nem szakrális értelemben.
Az epeproblémások diétája nagyon kötött, mellőz minden olyan dolgot, amit kedvelek, de legalább tartalmazza azokat, amiket nem annyira kedvelek. Ha az ember nem tartja be, az durva fájdalmat eredményez, és derékszögben járást. Szerencsére ennél többet még nem tapasztaltam, mert még nem tartok ott, és nem is akarok. Gondoltam kipróbálok néhány dolgot, hátha beválik. A kávé helyett most beépül szépen az étrendembe a koffeinmentes cikória, ami egy vacak. Olyan mintha a kávécsaládban megesett volna egy kis kitekintés, melynek következtében született a szegény fattyú. Kivetettnek érezte magát, eltorzult a személyisége, és csúnya dolgokat csinált, és ezt az igazságos Isten azzal honorálta, hogy ilyen ízt adott neki. És ezt iszom én meg. A másik hasonló dolog az, amikor megfőzzük a sárgarépát, só, meg minden nélkül, és ha kész, megesszük, és megisszuk a meleg, sótlan (!) levét. Ugyanígy a burgonyát, és a brokkolit. Ja igen, nagyon sérelmezem azt, hogy nincs fokhagyma, mert az nálunk családilag elfogadott, önmagában is fogyasztható táplálék. Nem tudtam betelni vele, még a palacsintára is azt raktam, meg tejfölt. Nem akarok beszélni róla. Talán, akkor nézzük, hogy mi enyhíti a fájdalmat. A mentatea! Az csúcs. Még üresen is. A mélypontot követő három napon csak ez ment le, meg a nagypapám méze. Engem különösen kedvelhet, és ebből rakhatott a mézbe is, amit nekem adott, mert tényleg csak ezt tudtam enni. A három koplalós nap után szerencsére fogyaszthattam például almát, amit imádok. Sütőben sütve, gyenge fűszerezéssel, és mézzel egészen feldobott. Mutatom:

Nagyon süti! A csillagánizst és a szegfűszeget természetesen nem ettek meg. Ha az ember deleböködi ezeket a gyümölcsbe, az olyan ízt ad neki, hogy. Teljesen jó.
Evés nélkül elélek valahogy, de a konyhám nélkül nem. Most úgy mulattatom magam, hogy a babámat, és a Tucsimat (aki a hugim) táplálom halálra. Gondoltam jól jön nekik a rozmaring.

Hozzávalók (milyen jól esik ezt most leírni)
   500 g csirkemellfilé
   16 apró burgonya
   100 g füstölt sonka
   Kevés trappista
   Rozmaring
   Olivaolaj
   Só, bors

Amíg a Tucsi burgonyát hámoz, mint a rosszkatona, addig be tudom göngyölni a húst. A filéket kettévágom, de nem teljesen. Kihajtom, sózom, borsozom, rozmaringot aprítok rá. Beterítem sonkával, reszelek rá sajtot. Az egészet felcsavarom, és hústűkkel rögzítem. A külsején is sózom, borsozom és aprított rozmaringgal meghintem. Kevés olaj társaságában mehet a sütőbe.
Ha a Tucsink készen van a dolgával, és véletlenül nem hallja félre, hogy mennyi burgonya kell (Tucsi!!!), akkor jó. Előbb sós vízben megpárolom, majd rozmaringgal megszórta olajon megsütöm őket. Ezen az olajon még megpirítom a hústekercseket. Ami reá van öntve az tejfelke. Biztos finom, mert megették.

(Ezek az ételek pontosan egy hete készültek el. Jelenleg léböjtkúrát tartok, hogy kimenjenek belőlem a nem odavaló dolgok. Például az epém! Ma van az ötödik napom, kicsit kimerült vagyok, de szerencsére nem vagyok éhes. Még két napom van hátra, és minden szabályt betartottam. Holnap, és holnapután két táplálóbb nap lesz, elvileg a mai a mélypont. Élhető kúra, nem hagy éhenhalni, minden ember meg tudja csinálni...
Főleg, akinek muszáj, mint nekem.)

A Bödön

Vettem egy sütis bödönt. Annyira vágytam már rá, hogy legyen miért gyártani a sok vajas sütit. Először nem nagyon értettem az "összefüggéseit". Csillag alakú falatkákat gyártottam, olyanok lettek mint a beton, és egy karácsonyi party alkalmával elneveztük őket halálcsillagoknak. Ami klassz is, mert vagány, és veszélyes, de szeretem a vajas sütiket, és nem akarom ilyen durván meggyalázni.
A vaj és a liszt arányára mindenkinek van receptje. Anyukám 70 dkg liszthez ad 25dkg vajat. Ebbe még megy egy tojás, de én jobban kedvelem, ha kissé vajas, és inkább omlik, mint roppan. Cukor helyett mézzel dolgozom, és édeskével. Sütés után egyből zárt helyre kell rakni, és melyik az a hely, amely történetesen zárt?! Lássunk egypár bödöntölteléket.

Narancshéjjal és Joghurttal

Hozzávalók:

   30-35 dkg liszt (ez nálam most teljes kiőrlésű rozsliszt)

   10 dkg vaj

   2 kanál joghurt

   1 narancs reszelt héjja

   Édeske és mézecske

Tegyük az összes alapanyagot egy tálba és gyúrjuk össze. Minden vajasnak kell egy óra a hűtőben. Utána érdemes vele tovább dolgozni. Én segítséget vettem igénybe, a kekszgépet választottam. Végül babámmal ezeket gyártottuk. 

Cukik. Csak ezek is elfogytak és következett egy újabb adag, mert ott tette magát a bödön az orrom előtt. Kényszer! Ezzel tudom indokolni. Összegyúrtam tehát a lisztet (most csak így: finomliszt), és a vajat, édesítettem mézzel, ilyesmik. Mi legyen, mi legyen, mi legyen. Turkáltam a hűtőt, meg mindent, aminek a formája hasonlít egy polcra. Végül a lime plussz gyömbér kombináció lett a nyertes. Szerintem ebből jön majd még egy adag.  

Lime-mal és gyömbérrel

Hozzávalók, számokkal is:

   30 dkg liszt (liszt)

   10 dkg vaj

   1 lime héjja

   1 kk gyömbér

   édeske és méz...ike

Diócskaformában sütöttem őket. Nem kell kivajazni, vagy ilyesmi. Simán kipattan belőle.

Kétmagos süti

Liszt helyett most őröljünk magvakat: 30 dkg mandulát, és 10 dkg fenyőmagot. A fenyőmag kissé olajos dolog. Van úgy, hogy akármilyen kevés vajat is rakunk az egészbe, mégis tocsog. Ilyenkor mehet rá keményítő, vagy liszt. Édesítsük, ahogy jó. Vegyük 3 felé. Az első adag maradhat natúr. A második legyen kakaós. Ha tudunk szerezni, a harmadikat rózsavízzel csinálhatjuk. Színezzük rózsaszínre, mert én azt akarom.

A többit mindenki tudja (most jön a hűtős, aztán a formázós- díszítős rész, majd sütünk, pár perc múlva pedig ájultan zuhanok az ágyamba, de tényleg) 

A Bödön klassz, viszont nem számítottam arra a káros hatására, újabb adagokat termeltet velem. A konyhapult kávés-teás részén nem mutat jól, ha üres. A Bödön saját életre kél, és dolgokat akar. Újabb recepteket, újabb órákat az életemből, újabb megégett kezeket.

Kérlek, segíts!

Randa diétás napok

Jájj, randa diétás napok bizony. Mondjuk az én hibám, minek kell izomból enni megint. Spenót, gomba, hagyma, hmm. Tipikus diétás táp, ezeknek az a lényege, hogy a zöldségek közül, amelyek nem táplálnak, kiválasztjuk azokat, amiket kedvelünk, és attól függetlenül butítjuk ezeket étellé, hogy összeillenek, avagy nem.

Ennek tükrében készült még a káposztás mindenféle, a rózsás párolt latyak, és még annyi, meg annyi bizalomgerjesztő fogás...

Gombák és Spenót és Hagyma

Gombák, amennyi csak van ( Ohsi's Stuffs: siitake, csiperke, nem volt szerencsém. Nem kaptam Rókát, s ez oly nagyon fáj. )

Spenót (Nálam ez most friss, és nem is válogattam volna be, ha nem az. És, mivel mindörökké flamós leszek, 500g- ról beszélünk adagonként)

Lilahagyma (Sok. Aki nem szereti, annak kevés. Vagy éppenséggel sok.)

Olivaolaj

Só, frissen tört színes bors

Megsercintjük mindezeket egy nagy tálban. Ennyi, asszem

A diéta kiábrándító, hosszadalmas, talán, ha az ember lánya csak rendbe akarja hozni magát, akkor nem annyira, és mégis. Randa az étel és kevés, és egyáltalán nem is az, amiről aznap éjjel álmodtam, vagy a munkahelyi tevékenységem közepette elképzeltem magamnak, ahogy felvágom a konyhaasztalra, kihámozom a csomagjából, és ott, a naplemente vöröses fényeinél vadul széttrancsírozom az arcomon, de legalább finom. Akin ez nem segít, az kreálja meg a maga szörnyszülött-tápját, ami el tudja hitetni vele, hogy sokat evett. A nagy mennyiségű semmi telít, igyunk hozzá vizet. Aztán meglátjuk.

Na jó, éhes vagyok. Und?

Ültessünk pizzafát!

Nem tudom már, hogy vettem rá Bencét a mosogatásra, csak arra emlékszem, hogy 10 éves lehetett, és nagyon elszánt. Elmagyaráztam neki hogy kell, a lényeg az, hogy minél mocskosabb valami, annál később kerül sorra. Be is tartotta, a mosogatás végén megjelent egy olyan edénnyel, amitől még a hideg is kirázott, és bejelentette, hogy szerinte ez lesz a főellenség mára.
Az én főellenségem a kelt tészta volt. Gondoltam, hogy aki meg tudja csinálni, az egy guru, egy parafenomén. Akkor még az az ember voltam, aki sikítva vágja a kukába a selejtes étel. Két hónappal ezelőtt rosszul mértem fel az anyagi helyzetemet, és azt hittem, hogy kénytelen leszek megtanulni pizzát sütni. És függő lettem.
A kelt tészta lényege, hogy a tej, amibe az élesztőt rakjuk ne legyen forró, vagy hideg, legyen kézmeleg . Az élesztőnek kell még cukor, és nyugi. Az, hogy ki mennyi lisztel csinálja, rak bele tojást, zsiradékot, az szerintem receptfüggő. Én szoktam tojást és vajat is. A siker érdekében ezeket sem a hűtőből rakom bele. Ja, és a só. Mindenbe kell só! Az, hogy meleg helyre rakjuk kelni, azt jelenti nálam, hogy a radiátorra, fémtálban, bebugyolálva egy tiszta konyharuhába. Amikor elhatároztam, hogy ilyet soha többé nem csinálok (általában a többi elhatározásom is hasonlóan stabil ), akkor a tészta nem kelt meg, mert a forró tejbe morzsoltam az élesztőt, a tojás hideg volt, betonkemény volt az egész a sok rétesliszttől, és kihagytam a sót. Először nagyon bizakodó voltam, a tetejét megkarcoltam késsel, hogy biztosan észrevegyem, ha megkelt. Nem kelt meg, pedig vártam vele összesen 4 és fél órát. Nem mondom meg, hogy mit csináltam vele.
De már minden nagyon jó, mert lehet, hogy a világ lakosságát kéthetente megtizedeli valami, de az én konyhámban mindig süt a nap, nincs ott több visítva rombolás "ismeretlen tettes által". Tart ez egészen addig, amíg rá nem jövök, hogy melyik étel a valódi főellenségem. Addig is:

Pizzás csiga

Nagyon egyszerű! Mondom most lesajnálóan, mint ahogy nekem szokták mondani más háziasszonyok régebben. Remek érzés. 

Kelt tészta, mindeni tudja, hogyan kell. A szósz pedig szintén egyszerű, nagyon: Csak dinsztelek lilahagymát, hozzáadom a fokhagymát, majd a hámozott, felkockázott paradicsomot. És váratlanul szósz lesz belőle. Aztán fűszernővények, frissek, mert nekem az is van, mert akkora "pro" vagyok. Ahogy anya mondja: Rottyan egyet, kész! 

A tésztát téglalap formájúra nyújtom, beleteszem a szószt, reszelek rá sajtot, feltekerem, és szeletekre vágom. A közepénél fogva érdemes szerintem meghúzni egy kicsit az egészet, hogy ott is egy kicsit megpirulhasson. Az alján pedig rendszerint összetapasztom a holmit, hogy ne káromkodjak miközben sül, mert akkor mindenki félreismer majd, pedig illedelmes vagyok, és törékeny a lelkem!

Ugye milyen egyszerű? És mi érte az a három és fél óra...

Édes Mindenfélék

 

Minden kell bele, ami eddig is, plussz cukor. Ez megint függ a recepttől. Ha van benne valamilyen töltelék akkor sok esetben felesleges tovább édesíteni. Na nincs, akkor természetesen elfér, fahéjjal, csokival, vaníliaaromával illatos és finom. Cukor helyett méz is mehet bele ( az élesztőhöz akkor is kell ), de figyeljünk arra hogy ne áztassuk el az egészet, a tésztának el kell válnia az edény falától.

Nekem a rikottás és a csokis változat jött le. A rikottát úgy dolgoztam fel, mint a túrót szokás, bár nem tettem bele kaprot, és lime- mal szerettem volna helyettesíteni az citromnak héjját, de az is megteszi.

És egy dobócsillag. Huss!!!

A csokis töltelék kakaó, cukor, rum , kevés víz, és egy kis keményítő keveréke. Rum. Hmm rum. Nem mondom, hogy büszke vagyok, mert ezt biztosan mindenki így készíti, de ez nem változtat azon, hogy kicsit finom lett!

Mit is mondhatnék ebben a témában: Akinek van egy felesleges élete ilyen dolgok gyártására, annak a környezete meg fogja hálálni a nagymamis közreműködését. 

Napfényes Reggelik

A reggel fénypontja valahol a szemspirál és a rúzs között található. Piros és fehér és sárga és elég ahhoz, hogy az ember lánya ne igényeljen ebédig több motivációt, és hogy a reggeli keksz utáni sóvárgásomat enyhítse. Hölgyeim és Uraim, szeretném bemutatni a nagyon attraktív partneremet.

A Reggelim

  

Mit mondhatnék róla, nagyon finom, és gyorsan elkészül. Láthatóan nincs túlbonyolítva. Általában úgy fogyasztom, hogy kikészítem magamnak az asztalra, kicsit várok, tevékenykedek, aztán váratlanul betoppanok a konyhába, és meglepődök, felkiáltok (persze csak úgy csinálok, mint aki felkiált), hogy ki volt az a kis tündér aki csinálta nekem ezt a finomat? Így megvan reggelre a meglepetés, a barátságos köszönet, és a motiváció egész napra. Ami még aranyos, hogy látszom a kanálban. 

 

A Kávé az egy olyan dolog, mint tudjuk, hogy kell. Mégpedig rögtön. Azért arra van időm, hogy tejet habosítsak. A kofféban egyébként vaníliaaroma van. A Hab pedig önmagában smafu. Mindig kell rá valami, ezúttal fahéj, és kókusszirmok. Next.

 

Kukoricapelyhek, és finom-finom kandik. Nyamm. Ha van időm, külön kiválogatom kandírozott gyümölcsöket. Készen is lehet jó válogatásokat kapni, de ezt mindenki tapasztalta, aki kedveli az ilyesmit. Általában van benne papaya, kókusszirom, banánchips, ananász, és mindenféle halálra rémített szőlőszem. Ezt szoktam kiegészíteni áfonyával, vagy eperrel, vagy ha végképp elborul az agyam, akkor mindkettővel, és még mangóval, és sárgadinnyével. Mehet rá a tejci. Aki depis, nyomassa!

 

A hétvégi termés

Hétvégén szervezett csapatokban bebitangoltunk a Pest... -be! Ulver koncert, A38. Sok fotó készült, egyiken sem szerepeltünk. Csak mindegyiken a zenekar. Szégyen! Kénytelen voltam rekonstruálni az eseményt néhány kattintás kedvéért. Így néztünk ki:

 

Mindenki láthatja, milyen vadul nyomtuk. A képen szerepel még Szilvi, Viktor, és Rupert. Én vagyok a szőke, zöld szemű lány. A háttérben pedig az Ulver NEM látható.

                                     

Ez a kép azt mutatja be, ahogy a babám udvariasan imád. Nem tiltakozom ellene. Ilyen volt a koncert.
Másnap mindenfélét összesütöttem, és kártalanítottam magam némi teával. (Kártalanítottam... enyhe túlzás, jó volt a koncert.)

Rumos Fűszertea

A pánikteám. Takarításhoz használtam egy éve valami hasonlót. Forró, és motivál. Ha ezt szürcsölöm, végképp hidegen hagy a tény, hogy gumikesztyű használata mellett is folyékonnyá válik a körmöm a tisztítószerektől.

Hozzávalók:
   Ánizs
   Fahéj
   Szegfűszeg
   Friss rozmaring
   Friss menta
   Zöldtea
   Aromák: Citrom és vanília
   Édeske
   Citromlé
   Rum!

Tartsunk ott, hogy már felforrt a víz, és levettük a tűzről. Előbb a fűszereket és a teát teszem bele. Utána a leveleket, az aromákat, és a rumot. Leszűröm, és kancsóba töltöm. Mehet bele az édeske, és a citromlé. Ütemesen adagolom, és a hangulat a tetőfokára hág.

Csillagok mindenütt!

Der Vater, die Mutter. Der Hammer, die Waschmaschine. Der Sütemény, die Sütemény. Grossartig!

Hagyományos vajas keksz ánizzsal. Ez volt az eredeti terv, de jött ez a tea, és elrontott mindent. Meghozta a kedvemet, és az étvágyamat is. Ha így folytatom tovább, lehet, befigyel egy pár kiló. 

A der Sütemény zöld lett. Nem kék, de a babámnak teljesen mindegy. Az ánizs mellett zöld őrölt kardamom van benne. Az ő csaja pedig a die Sütemény. Rózsaszín. Nahát, az alkohol milyen kiszámíthatóvá tesz. Szintén ánizzsal fűszereztem, csak itt a szegfűszeg lett a kiegészítő íz. Egyiket sem édesítettem túl, szerettem volna őket édes ételekkel körbevenni. Szerettem volna? Barátom, ez már megtörtént.

A zöld csillagok között tejszín, melynek peremén akácméz csillog. Yumm! Aki ezt megeszi, biztosan bekrepál. Nem is tudom mennyi időre kellett kikapcsolnom az agyamat ahhoz, hogy megvegyem a boltban hozzá a "light" habot, attól az ötlettől vezérelve, hogy ez azért biztosan számít valamit. Nem számít semmit. Mint amikor valaki Diet Coke-ot kér a krumplihoz, meg a hamburgerhez, nem?

A rózsaszín csillagnál azt gondoltam, okosabb leszek majd. Nem lettem. Ez az összeállítás kesztyűt hajít a diéta arcába, lelövi mint egy kutyát, és a hullájára köp dacosan. Íme, a gyilkos:

Mindenki láthatja, miből is van. Alma, eper, rozmaringlevél, eddig rendben. Itt jön a csúnyaság: tejszín, méz, jóféle holland kakaópor, és azok az átkozott csillagok. Ó, Uram, végy magadhoz engem!

Ezeket butultam össze a hétvégén, remélem tetszetős.

Zeller! Zeller! Zeller!

Sajt, sonka, zeller. Tej, salátaöntet, zeller. Cukkini, kiwi, zeller. És még zeller. És zeller. Ribillió! Elleptek mindent a zellerek. Megtizedelésüket a következő módon hajtottam végre:

Halványító zellerfőzelék zellergombóccal 

 

Ezt a receptet mindenestül az utcán sétálva találtam ki, féktelen haragomban. Szerintem meg is látszik rajta. Már nem emlékszem, hogy min vesztünk össze, de a zellernek mennie kell. Szeretem a főzeléket, a fasírtot, és éppen egy zacskó kukoricapehely villogott a kezemben. Ezek inspiráltak. Még szép, hogy ilyen lett.

Hozzávalók:

  Főzelékhez: 

    300 g Zellerszár

    Fél fej hagyma

    1 gerezd fokhagyma

    2 evőkanál liszt

    1 evőkanál mustár

    2 dl tejföl

    Só

    Fehérbors

    Zellerlevél

    Víz

  Zellergolyóhoz:

    1 kisebb zellergomó

    Fél fej hagyma

    1 gerezd fokhagyma

    Só, bors
    1 tojás
    zellerlevél, kakukkfű
    Kukoricapehely

Főzelék: kevés olajon pirítom a hagymát, fokhagymát, zellerlevelet, és a szeletelt zellerszárat. Mehet rá két pohár víz, só, bors. Ha a zöldség felpuhult, akkor a tejfölt, mustárt, lisztet összekeverem, és a fortyogó többiekhez adom. Anyu mondja: vigyázz a csomókkal! Vigyázok. 

Zellergolyó: A zellergumót lereszelem, a hagymát, fokhagymát, finomra aprítom. Szegény kis kukoricapelyheket meg porrá zúzom. Minden alkotót egy tálba teszek, összekeverem őket. Golyókat formálok a masszából, bundának is kukoricapelyhet használok, és sütőben sütöm őket, olaj nélkül. (Legközelebb, mondjuk, előbb kiveszem.)

Így ért véget a megszállás. Szép munka volt, büszke rám a nemzet. 

A Teremtő és a Photoshop

Ahhoz, hogy belépj a várba, meg kell keresned a pályán az ezüstkulcsot. Ha megvágod a kezed, fel kell szedned a kis piros keresztes csomagot. Öt perc vita után a képernyő alján megjelenik: COMBAT! De még mindig nincs Ctrl+Z, pedig hasznos lenne.
Amikor először megláttam ezt a zöldséget, egyből arra gondoltam, hogy "fake". El is mentem mellette. De most megvettem, és úgy tűnik, hogy tényleg létezik.

 

Pagoda karfiol zöldfűszeres kefírrel 

Hozzávalók:

   1 fej pagoda karfiol

   1 pohár kefír

   Só

   Kakukkfű

   Metélőhagyma

   Rozmaring

   Mandula

Olyan, de olyan csudi a pagoda karfiol! Csak sós vízben megfőztem, borítottam rá egy pohár kefírt, megszórtam rozmaringgal, metélőhagymával, kakukkfűvel, és mandulával. 

Aztán megettem. Mission Completed!

Tea és kakaó

"A tea jobb, mint a kakaó
A tea jobb, mint a kakaó
Mert a kakaót csak a Peti issza
Aki szerelmes a Leilába"

A reggeli dal. Ó, azok a szép, vidám gyermekévek. Aztán Petit, a legkisebbet az unokák közül I.Q. tesztre küldték. Az eredmény megdöbbentő volt. A magam részéről ezután tisztelettel bántam vele, hisz felesleges összetűzésbe keveredni valakivel, aki sokkal értelmesebb, mint én, és még vagy féltucat halandó együttvéve.  Felmerül a kérdés: A tea jobb, mint a kakaó?

 

 Elég bonyolult leírni, hogy miből is van, ugyanis az eredeti tervhez képest változtak az alapanyagok. Ánizsos teás kakaónak indult. Mivel az ánizsom elfogyott, kénytelen voltam abszintos csokit használni. Azt hiszem, hogy ennyi.

Hozzávalók:

1/2 l tej

5 kanál kakaópor

Mentolos szőlőcukor  (és kristálycukor, vagy édeske)

1 kanál Mojito Blues (zöld tea)

1/2 bögre forró víz
Ánizs (vagy abszintos csoki)

Felforralok fél bögre forró vizet. Egy teaszűrőbe 1 kanál teakeveréket teszek, és a bögrében ázni hagyom. Tejet melegítek, beleteszem a szőlőcukrot, az édeskét, majd a teát. Miután ezek feloldódtak beleteszem az ánizst (én ugye nem, mert nincs annyi eszem, hogy belenézzek a konyhaszekrénybe) és a kakaót.

Talán ez ennyi is. Aki nagyon bevadul, rakhat bele igazi abszintot is, de ha rak bele, akkor egy gallonnal, és igya meg reggel, munka előtt. Másnaptól több szabadideje lesz. Én érthető okokból, nem teszek bele.

Legyen ez a kakaó engesztelő áldozat annak a kisfiúnak, aki a gúnyolódás ellenére is minden reggel azt itta, amit szeretett. Ámen

Alattomos süti ( V-day's Special )

Olyan aranyos. Kedves, színes, játékos a formája. És ajzószert tartalmaz, legalábbis ezt állítja Max de Roche úr "A szerelem étkei" című könyve. A gránátalma a termékenység szimbóluma, a kardamom pedig...az ugye kardamom. Valós, vagy valótlan, ezt most kipróbálom.

 

Tíz alattomos sütit készítettem. A tészta hagyományos vajas lisztes alap, hozzávalói:

  15 dkg liszt (attól ilyen barna a tészta színe, mert a liszt nálam Graham)

  10 dkg puha vaj

  Cukor vagy édesítőszer
  csipetnyi kardamom, gyömbér, és szegfűszeg

A lisztet elkeverem a cukorral (vagy édeskével) és a fűszerekkel. Hozzáadom a vajat, és egyenletesre gyúrom. Alufóliába csomagolom, és a hűtőben pihentetem legalább egy órát, de az ilyen tésztáknak az sem nagyon árt, ha egy éjszakát töltenek a hűvösön.

Amíg pihen, csináljuk meg a gránátalmazselét:

   2 gánátalma
   2 evőkanál méz
   1 evőkanál mandula
   1 evőkanál fenyőmag
   1 evőkanál tökmag
   1 evőkanál szezámmag
   Rízspálinka
   1 piros tortazselé

Ez a recept a könyvben szerepelt, kissé mondjuk belenyúltam. A gránátalmát kettévágom, és a húsát "kipattintgatom" belőle. Kevés vízben puhára főzöm, közben egy teaszűrőben belelógatom a magvakat. Ha megpuhultak a bogyók, közepes szűrőn átpaszírozom a nedűt, így tudom eltávolítani a gránátalmamagokat. Amíg forró,mehet bele a méz és a rízspálinka. Én csak azt tudom elmondani, hogy nélküle is elég finom. Az általam kiszemelt áldozat bizony a pálinkának nem a barátja.

A hűtőből kiveszem a tésztát, mindenféle formákat szúrok ki belőle, és kis mintákat rakok rá, hogy ártatlannak nézzen ki. Figyeljünk arra, hogy mindegyikhez jusson talp is. 180 fokom sütöm őket, míg a kívánt állagot el nem érik. Amíg sül, a tortazselét a masszához adom, és főzöm őket, forrás után, a lángról levéve kevergetem, majd kicsit állni hagyom.

Ha megsültek a tallérok, tapasszuk össze a fedőket és talpakat a zselével. Ha végeztünk, csináljuk úgy, mintha semmiről sem tudnánk.

És a tapasztalat: A süti finom, illatos, aranyos, puha és kicsit kipirult tőle az arcom, de ez minden.

Rák és retek

Szépséges babámmal, saját szórakozásunkra társasjátékot gyártunk. Női karaktereket terveztem hozzá, és elkezdtem érezni a gyomromat. Jól megnéztem, hogy mi került a papírra. Abban reménykedtem, hogy  talán lerajzoltam azt is, hogy mit szeretnék enni. Lássuk csak: páncélok, páncélok, páncélok. Rák!

Koktélrák volt otthon, tehát legyen: Vajban sült koktélrák

Hozzávalók (csak 1 adag)
 
   100 g  koktélrák
   1 kanál vaj
   Maréknyi petrezselyem
   Csipetnyi só, és fehér bors
   Citromlé, ízlés szerint

A vajat felmelegítem (vigyázni kell, mert hamar megbarnul szegény). A petrezselymet felaprítom, és átforgatom a vajban. Mehet bele a koktélrák, sül, sül, sül, és most a só, bors. A végén hozzáadom a citromlevet. 

Köretnek, mondjuk, valami tekervényeset: Reteksaláta

 

Hozzávalók (szintén 1 adag)

  

   Maréknyi retekcsíra

   3 szelet jégcsapretek

   Szójaszósz

   1 kanál vaj (amiben a rák sült)

A retekcsírából hozzunk össze egy barátságos kis kupacot a tányérra. Húzzunk rá egy horizontális csíkot előbb a vajból, majd a szójaszószból. Fektessünk rá jégcsapretekszeleteket, mindegyikre mehet egy csepp vaj. És kész? Kész.

Most pedig légyen testvériség rákok és retkek között!

Egészségemre!

Az a bizonyos reggeli keksz

A firenzei keksz receptje, kisebb átalakítással. Történetesen nem mandulával. Inkább némi kukoricapehellyel. Mivel reggelenként nincs időm, ezért a délelőttöt rendszerint kávéval próbálom túlélni. Ezzel a keksszel akartam megoldani a problémát. Nem vagyok elég okos, bevontam a családtagjaimat a kóstolásba. Hát, sírok.

Hozzávalók (12 tallérhoz)
      100 g vaj
      100 g cukor (vagy édesítőszer)
      50 g liszt (nálam a liszt Graham)
      100 g kukoricapehely
      Továbbá: kandírozott gyümölcsök, kókusszeletek,
      Banánchips, mazsola, áfonya
      Mivel ez reggeli nass: fehér csokoládé, tejcsokoládé

A cukrot (édesítőt) és a vajat gőz fölött főzöm, ha már egyneművé váltak, leveszem a tűzről. Belekeverem a lisztet, majd a kukoricapelyhet.

Egy nagy tepsit sütőpapírral bélelek ki. Egy evőkanállal veszek a masszából, ezt a sütőpapírra kerekítem. A kis gombócokat egymástól emberes távolságra érdemes elhelyezni, a továbbiakban ez megkönnyíti a feladatunkat. Párat natúran hagyok, a többin pedig variálom a gyümölcsöket, a kókuszt, és a banánszirmokat. Előmelegített sütőben 170 fokon sütöm 10... 15 percig.
Ezek a sütik 5 perc után elkezdenek szétfolyni. ilyenkor kiveszem a sütőből, egy kanálvéggel szépen megigazítom őket. Elég is egyszer, ezután tartják a formájukat. Nekem általában a mazsolák jelzik, hogy mikor kész a süti, ugyanis erősen megpuffadnak, a tetejük pedig megpirul. Vicces látvány.

A tepsit kiveszem a sütőből, és nem nyúlok a sütikhez. Ha ilyenkor macerálom őket, akkor szétesnek, én pedig sírok. Az nem jó. Hagyjuk tehát pihenni. Ha ez megvan, és mozdíthatóvá válnak, finoman helyezzük őket egy rácsra.

Ha már megszilárdultak, olvasszunk csokit. A halványabb szépen mutat tejcsokival, az élénkebb szélét jobban kiemeli a fehércsoki. Miután megmártóztak csokiban, egy sütőpapíros vágólapon a hűtőbe teszem őket. Szilárdulás után lehet vadul habzsolni.

Első bejegyzés helyett

Kissé megilletődötten ülök itt. Mindenkinek ilyen nehéz az első pár szó?

Tapasztalataim szerint az első bejegyzés általában indoklás. Miért fontos nekem a főzés, mit kelt bennem egy íz, egy szín, vagy egy illat, mi az oka annak, hogy ezt meg szeretném osztani másokkal. Próbálok válasz kreálni abból, hogy: ömpf, hö ömpf!

Először nem a főzés volt fontos, hanem az evés. A mennyiségi természetesen. A családomban mindenki "nagyevő", nem szeretjük, ha egy étkezés úgy ér véget, hogy nem durran ki a hasunk. Nem vagyunk finnyásak, mindent megeszünk. Mindent!

A változást a költözés hozta meg. Előbb lettem kezdő háziasszony, minthogy feleszméltem volna. Lassan ragadtam lábost, ennek ellenére hamar rákaptam a főzőcskére.Idővel egyre nagyobb szerepet kapott a minőségi táplálkozás, kilátásba helyeztem egy diétát is. Sikerült legyűrni a kilókat, a bennem élő "nagyevőt" viszont nem. Úgyhogy most diétás köntösben próbálom enni azt a bizonyos mindent.

Na, akkor: blog. Akaromakaromakarom- gondoltam magamban bátran. Miután lenyugodtam, volt szerencsém belenézni néhányba, és hűha. Kissé elbizonytalanodtam. De mivel: akaromakaromakarom, ezért talán most bele is kezdenék.  Nem állok betonlábakkal a konyhában, és az ételfotózást is csak tanulgatom, de nagyon remélem, hogy hamar felnövök a feladathoz, és hasznossá tudom tenni magam mindazok számára, akik hozzám hasonlóan mindig éhesek.