Ellenség a tányérban

Adtam egy esélyt a természetnek, hogy megjavítson. Történetesen kipróbáltam a léböjtöt. Az egy milyen nem jó dolog. Elvileg az ember nem hal éhen, és gyakorlatilag sem, de bennem a negyedik nap végére már annyi erő nem volt, hogy napközben ébren tudjak maradni. Nem mondom, hogy túl erősen bíztam a dologban, de végigcsináltam. Tényleg, dekára meg kanálra pontosan. Nem lettem mondjuk tőle jobban. Amikor megláttam az étrendet, akkor tudtam, hogy nem lesz ez így jó. Rizsnyák. Basszus, rizsnyák. Már, ugye, az nem hangzik jól, hogy nyák. Ezt az ember valami olyan dolognak képzeli el, ami annyira durva, hogy még a lakásban tartózkodó legveszélyesebb elemet, a pókot is lassú halállal végzi ki. Nyák. Az meg hogy rizs... had ejtsek néhány szót erről a rizsről. Soha nem kedveltük egymást. Oviban sem. Utána sem. Legutoljára, mikor találkoztam vele, kénytelen voltam a zsebembe rejteni, mert a mamáméknál mindig súlyos következményeket vont maga után a nem evés. Ha nem etted meg a dolgokat, akkor jött az olvasás. Ha sikítva közölted, hogy nem eszed meg, akkor ki is kérdeztek, hogy miről szólt. Még senki nem merte sikítva közölni, hogy nem olvas.
Most, hogy kötelező lett a rizs, mármint ha ugye nem óhajtok elpatkolni, kénytelen voltam hozzászokni. Sikerült.

Rizsnyák, ehető formában  

Természetesen nem ilyen formában ettem. Az eredeti recept szerint csak simán főzzük kedvetlenné a rizst, ki fogja csapni a keményítőt, és ebből, meg a vízből egyfajta zselé lesz. A fahéj megengedett ízesítőszer, a 4. és 5. napon ez a holmi erős éhség esetén fogyasztható némi mézzel. Először nagyon nem ízlett az egész. Attól is tartottam, hogy barna rizs. Milyen lehet az, ha még a natúrt is utálom. Hát mindegy, le kellett gyűrni. Az 5.napon már nem volt olyan rossz, sőt. Ahogy ott ültem a gépem előtt, néztem a dokumentumfilmet a youtube-on, és ezt ettem, egyszerre kezdett az egész ismerőssé válni. Mi ez? Jaj. Ez olyan, mint a gabonapelyhezés. Még a tányér is ugyanaz volt. Amikor vége lett a kúrának, elkezdett hiányozni a szokás. Úgy döntöttem, hogy néha ilyet kéne, csak fel lehetne turbózni valamivel. 

Hozzávalók:

   1.5 bögrényi barna rizs

   fahéj

   Propoliszos virágméz

(és a turbó)

   2 alma

   Szárított naranycsvirág

Elkészítjük a nyákot. Ez eltarthat akár egy óráig is, sajnos. Fahéjjal és mézzel bekeverem, majd mehet bele a narancsvirág. Nem kell szétmorzsolni sem, a hőtől felpuhul. Az almát addig teszem bele amíg forró, hogy ez is kissé puhuljon. Vannak emberek, akik nem várnak vele, és azonnal akarják enni. Ez én lennék. Ezen a ponton megjegyezném magamnak, hogy ez butaság, és remélem, hogy ezúttal ezt komolyan is veszem. 

Annak ellenére, hogy a rizs most csatát nyert, a háború még tart. Ne bízza el magát, főleg, hogy még egyáltalán nem győzött meg arról, hogy ő önmagában is ehető lenne. 

Ez a kanálban is látszik, rizshez képest pont fordítva vagyok. Nalám!