2010. április 2., péntek

A gonosz epe

Mit mondhatnék, volt egy kis kihagyás. Magyarázatom: az epe egy nagyon gonosz szerv! S ha fáj, fáj. Kénytelen voltam lemondani imádott táplálékaimról, és italaimról. Nincs kávé, nincs alkohol, nincs só, fűszerek, hús. Csak krumpi van meg brokkolibó főzött takony. Túl vagyok három ilyen napon. Nem mondom! Most, hogy vége, próbáltam normálisan enni, de sajnos nem ment. Az agyam meg folyamatosan közli, hogy mit szeretne. Történetesen azt, hogy vigyek be mindenféle dolgokat, ömlesztve, meg külön is, és utána meg édeset, aztán megint jöhet a sós, meg millió liter gyümölcsteát is és kicsi csokit, meg kávét, sok- sok kávét, és mangót is meg körtét. Ahogy Homer mondaná: Egyfajta Jézus vagyok, csak nem szakrális értelemben.
Az epeproblémások diétája nagyon kötött, mellőz minden olyan dolgot, amit kedvelek, de legalább tartalmazza azokat, amiket nem annyira kedvelek. Ha az ember nem tartja be, az durva fájdalmat eredményez, és derékszögben járást. Szerencsére ennél többet még nem tapasztaltam, mert még nem tartok ott, és nem is akarok. Gondoltam kipróbálok néhány dolgot, hátha beválik. A kávé helyett most beépül szépen az étrendembe a koffeinmentes cikória, ami egy vacak. Olyan mintha a kávécsaládban megesett volna egy kis kitekintés, melynek következtében született a szegény fattyú. Kivetettnek érezte magát, eltorzult a személyisége, és csúnya dolgokat csinált, és ezt az igazságos Isten azzal honorálta, hogy ilyen ízt adott neki. És ezt iszom én meg. A másik hasonló dolog az, amikor megfőzzük a sárgarépát, só, meg minden nélkül, és ha kész, megesszük, és megisszuk a meleg, sótlan (!) levét. Ugyanígy a burgonyát, és a brokkolit. Ja igen, nagyon sérelmezem azt, hogy nincs fokhagyma, mert az nálunk családilag elfogadott, önmagában is fogyasztható táplálék. Nem tudtam betelni vele, még a palacsintára is azt raktam, meg tejfölt. Nem akarok beszélni róla. Talán, akkor nézzük, hogy mi enyhíti a fájdalmat. A mentatea! Az csúcs. Még üresen is. A mélypontot követő három napon csak ez ment le, meg a nagypapám méze. Engem különösen kedvelhet, és ebből rakhatott a mézbe is, amit nekem adott, mert tényleg csak ezt tudtam enni. A három koplalós nap után szerencsére fogyaszthattam például almát, amit imádok. Sütőben sütve, gyenge fűszerezéssel, és mézzel egészen feldobott. Mutatom:


Nagyon süti! A csillagánizst és a szegfűszeget természetesen nem ettek meg. Ha az ember deleböködi ezeket a gyümölcsbe, az olyan ízt ad neki, hogy. Teljesen jó.
Evés nélkül elélek valahogy, de a konyhám nélkül nem. Most úgy mulattatom magam, hogy a babámat, és a Tucsimat (aki a hugim) táplálom halálra. Gondoltam jól jön nekik a rozmaring.



Hozzávalók (milyen jól esik ezt most leírni)
   500 g csirkemellfilé
   16 apró burgonya
   100 g füstölt sonka
   Kevés trappista
   Rozmaring
   Olivaolaj
   Só, bors

Amíg a Tucsi burgonyát hámoz, mint a rosszkatona, addig be tudom göngyölni a húst. A filéket kettévágom, de nem teljesen. Kihajtom, sózom, borsozom, rozmaringot aprítok rá. Beterítem sonkával, reszelek rá sajtot. Az egészet felcsavarom, és hústűkkel rögzítem. A külsején is sózom, borsozom és aprított rozmaringgal meghintem. Kevés olaj társaságában mehet a sütőbe.
Ha a Tucsink készen van a dolgával, és véletlenül nem hallja félre, hogy mennyi burgonya kell (Tucsi!!!), akkor jó. Előbb sós vízben megpárolom, majd rozmaringgal megszórta olajon megsütöm őket. Ezen az olajon még megpirítom a hústekercseket. Ami reá van öntve az tejfelke. Biztos finom, mert megették.

(Ezek az ételek pontosan egy hete készültek el. Jelenleg léböjtkúrát tartok, hogy kimenjenek belőlem a nem odavaló dolgok. Például az epém! Ma van az ötödik napom, kicsit kimerült vagyok, de szerencsére nem vagyok éhes. Még két napom van hátra, és minden szabályt betartottam. Holnap, és holnapután két táplálóbb nap lesz, elvileg a mai a mélypont. Élhető kúra, nem hagy éhenhalni, minden ember meg tudja csinálni...
Főleg, akinek muszáj, mint nekem.)

3 megjegyzés:

  1. hülye kérdés biztos, de az epéd megvan még? nem tudom hogy állsz ezekkela dolgokkal, de anyám is nyomta ezt a kétrétgörnyedést és hasonlókat. aztán 4 pici lyukkal kikapták az epekövét 8lehet hogy az epéjét is arra nem emlékszem) és azóta minimális diétával elvan. és nem volt a műtét annyira borzasztó.

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom Lillához! Nem éri meg a fájdalom. Én háromszor csináltam végig olyan epegörcsöt, amiből az egyik négy napig tartott. A végére úgy elgyengültem a folyamatos hányástól, és a görcstől, hogy járni alig tudtam.
    Nehezen győztek meg, de úgy van, ahogy Lilla írta, négy pici lyuk két és fél nap kórház, és nincs több ilyen gond! Fontold meg, ne várd meg, míg a padlón fekszel összegörnyedve, és levegőt sem tudsz venni, olyan fájdalmaid vannak. Nem éri meg. Tudom, hogy könnyű mondani, de tényleg nem!

    VálaszTörlés
  3. Kövem szerencsére nincs, az epehólyagom viszont eltorzult "s" alakban. Ha az ember bemegy vele az ügyeletre, akkor szépen elküldik műtétre, hogy vakbél, vagy ilyesmi. Engem ezzel küldtek el, és ultrahangos vizsgálatnál látták, hogy torz szegényem. Hajnal 2 volt, mikor megjöttek az eredményeim. Kaptam rá egy lórúgást, amitől legalább el tudtam aludni.
    Ez valami családi átok, mert mindenkinek van nálunk, és az orvosok válasza általában erre a fájdalomcsillapítás. A műtétet egyik sem ajánlotta, pontosan azért, mert még nincs kövem. Úgyhogy pásssz.
    Mindenesetre köszönöm a tanácsokat, nagyon aranyosak vagytok. Azt már most tudom, ha neaggyisten műtétre kerül a sor, akkor eszembe fog jutni, és talán nem leszek úgy becsinálva :)

    VálaszTörlés