Jájj, randa diétás napok bizony. Mondjuk az én hibám, minek kell izomból enni megint. Spenót, gomba, hagyma, hmm. Tipikus diétás táp, ezeknek az a lényege, hogy a zöldségek közül, amelyek nem táplálnak, kiválasztjuk azokat, amiket kedvelünk, és attól függetlenül butítjuk ezeket étellé, hogy összeillenek, avagy nem.
Ennek tükrében készült még a káposztás mindenféle, a rózsás párolt latyak, és még annyi, meg annyi bizalomgerjesztő fogás...Gombák és Spenót és Hagyma
Gombák, amennyi csak van ( Ohsi's Stuffs: siitake, csiperke, nem volt szerencsém. Nem kaptam Rókát, s ez oly nagyon fáj. )
Spenót (Nálam ez most friss, és nem is válogattam volna be, ha nem az. És, mivel mindörökké flamós leszek, 500g- ról beszélünk adagonként)
Lilahagyma (Sok. Aki nem szereti, annak kevés. Vagy éppenséggel sok.)
Olivaolaj
Só, frissen tört színes bors
Megsercintjük mindezeket egy nagy tálban. Ennyi, asszem
A diéta kiábrándító, hosszadalmas, talán, ha az ember lánya csak rendbe akarja hozni magát, akkor nem annyira, és mégis. Randa az étel és kevés, és egyáltalán nem is az, amiről aznap éjjel álmodtam, vagy a munkahelyi tevékenységem közepette elképzeltem magamnak, ahogy felvágom a konyhaasztalra, kihámozom a csomagjából, és ott, a naplemente vöröses fényeinél vadul széttrancsírozom az arcomon, de legalább finom. Akin ez nem segít, az kreálja meg a maga szörnyszülött-tápját, ami el tudja hitetni vele, hogy sokat evett. A nagy mennyiségű semmi telít, igyunk hozzá vizet. Aztán meglátjuk.
Na jó, éhes vagyok. Und?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése