Sajt, sonka, zeller. Tej, salátaöntet, zeller. Cukkini, kiwi, zeller. És még zeller. És zeller. Ribillió! Elleptek mindent a zellerek. Megtizedelésüket a következő módon hajtottam végre:
Halványító zellerfőzelék zellergombóccal
Ezt a receptet mindenestül az utcán sétálva találtam ki, féktelen haragomban. Szerintem meg is látszik rajta. Már nem emlékszem, hogy min vesztünk össze, de a zellernek mennie kell. Szeretem a főzeléket, a fasírtot, és éppen egy zacskó kukoricapehely villogott a kezemben. Ezek inspiráltak. Még szép, hogy ilyen lett.
Hozzávalók:
Főzelékhez:
300 g Zellerszár
Fél fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál liszt
1 evőkanál mustár
2 dl tejföl
Só
Fehérbors
Zellerlevél
Víz
Zellergolyóhoz:
1 kisebb zellergomó
Fél fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
Só, bors1 tojás
zellerlevél, kakukkfű
Kukoricapehely
Főzelék: kevés olajon pirítom a hagymát, fokhagymát, zellerlevelet, és a szeletelt zellerszárat. Mehet rá két pohár víz, só, bors. Ha a zöldség felpuhult, akkor a tejfölt, mustárt, lisztet összekeverem, és a fortyogó többiekhez adom. Anyu mondja: vigyázz a csomókkal! Vigyázok.
Zellergolyó: A zellergumót lereszelem, a hagymát, fokhagymát, finomra aprítom. Szegény kis kukoricapelyheket meg porrá zúzom. Minden alkotót egy tálba teszek, összekeverem őket. Golyókat formálok a masszából, bundának is kukoricapelyhet használok, és sütőben sütöm őket, olaj nélkül. (Legközelebb, mondjuk, előbb kiveszem.)
Így ért véget a megszállás. Szép munka volt, büszke rám a nemzet.
