A Bödön

Vettem egy sütis bödönt. Annyira vágytam már rá, hogy legyen miért gyártani a sok vajas sütit. Először nem nagyon értettem az "összefüggéseit". Csillag alakú falatkákat gyártottam, olyanok lettek mint a beton, és egy karácsonyi party alkalmával elneveztük őket halálcsillagoknak. Ami klassz is, mert vagány, és veszélyes, de szeretem a vajas sütiket, és nem akarom ilyen durván meggyalázni.
A vaj és a liszt arányára mindenkinek van receptje. Anyukám 70 dkg liszthez ad 25dkg vajat. Ebbe még megy egy tojás, de én jobban kedvelem, ha kissé vajas, és inkább omlik, mint roppan. Cukor helyett mézzel dolgozom, és édeskével. Sütés után egyből zárt helyre kell rakni, és melyik az a hely, amely történetesen zárt?! Lássunk egypár bödöntölteléket.

Narancshéjjal és Joghurttal

Hozzávalók:

   30-35 dkg liszt (ez nálam most teljes kiőrlésű rozsliszt)

   10 dkg vaj

   2 kanál joghurt

   1 narancs reszelt héjja

   Édeske és mézecske

Tegyük az összes alapanyagot egy tálba és gyúrjuk össze. Minden vajasnak kell egy óra a hűtőben. Utána érdemes vele tovább dolgozni. Én segítséget vettem igénybe, a kekszgépet választottam. Végül babámmal ezeket gyártottuk. 

Cukik. Csak ezek is elfogytak és következett egy újabb adag, mert ott tette magát a bödön az orrom előtt. Kényszer! Ezzel tudom indokolni. Összegyúrtam tehát a lisztet (most csak így: finomliszt), és a vajat, édesítettem mézzel, ilyesmik. Mi legyen, mi legyen, mi legyen. Turkáltam a hűtőt, meg mindent, aminek a formája hasonlít egy polcra. Végül a lime plussz gyömbér kombináció lett a nyertes. Szerintem ebből jön majd még egy adag.  

Lime-mal és gyömbérrel

Hozzávalók, számokkal is:

   30 dkg liszt (liszt)

   10 dkg vaj

   1 lime héjja

   1 kk gyömbér

   édeske és méz...ike

Diócskaformában sütöttem őket. Nem kell kivajazni, vagy ilyesmi. Simán kipattan belőle.

Kétmagos süti

Liszt helyett most őröljünk magvakat: 30 dkg mandulát, és 10 dkg fenyőmagot. A fenyőmag kissé olajos dolog. Van úgy, hogy akármilyen kevés vajat is rakunk az egészbe, mégis tocsog. Ilyenkor mehet rá keményítő, vagy liszt. Édesítsük, ahogy jó. Vegyük 3 felé. Az első adag maradhat natúr. A második legyen kakaós. Ha tudunk szerezni, a harmadikat rózsavízzel csinálhatjuk. Színezzük rózsaszínre, mert én azt akarom.

A többit mindenki tudja (most jön a hűtős, aztán a formázós- díszítős rész, majd sütünk, pár perc múlva pedig ájultan zuhanok az ágyamba, de tényleg) 

A Bödön klassz, viszont nem számítottam arra a káros hatására, újabb adagokat termeltet velem. A konyhapult kávés-teás részén nem mutat jól, ha üres. A Bödön saját életre kél, és dolgokat akar. Újabb recepteket, újabb órákat az életemből, újabb megégett kezeket.

Kérlek, segíts!

Randa diétás napok

Jájj, randa diétás napok bizony. Mondjuk az én hibám, minek kell izomból enni megint. Spenót, gomba, hagyma, hmm. Tipikus diétás táp, ezeknek az a lényege, hogy a zöldségek közül, amelyek nem táplálnak, kiválasztjuk azokat, amiket kedvelünk, és attól függetlenül butítjuk ezeket étellé, hogy összeillenek, avagy nem.

Ennek tükrében készült még a káposztás mindenféle, a rózsás párolt latyak, és még annyi, meg annyi bizalomgerjesztő fogás...

Gombák és Spenót és Hagyma

Gombák, amennyi csak van ( Ohsi's Stuffs: siitake, csiperke, nem volt szerencsém. Nem kaptam Rókát, s ez oly nagyon fáj. )

Spenót (Nálam ez most friss, és nem is válogattam volna be, ha nem az. És, mivel mindörökké flamós leszek, 500g- ról beszélünk adagonként)

Lilahagyma (Sok. Aki nem szereti, annak kevés. Vagy éppenséggel sok.)

Olivaolaj

Só, frissen tört színes bors

Megsercintjük mindezeket egy nagy tálban. Ennyi, asszem

A diéta kiábrándító, hosszadalmas, talán, ha az ember lánya csak rendbe akarja hozni magát, akkor nem annyira, és mégis. Randa az étel és kevés, és egyáltalán nem is az, amiről aznap éjjel álmodtam, vagy a munkahelyi tevékenységem közepette elképzeltem magamnak, ahogy felvágom a konyhaasztalra, kihámozom a csomagjából, és ott, a naplemente vöröses fényeinél vadul széttrancsírozom az arcomon, de legalább finom. Akin ez nem segít, az kreálja meg a maga szörnyszülött-tápját, ami el tudja hitetni vele, hogy sokat evett. A nagy mennyiségű semmi telít, igyunk hozzá vizet. Aztán meglátjuk.

Na jó, éhes vagyok. Und?

Ültessünk pizzafát!

Nem tudom már, hogy vettem rá Bencét a mosogatásra, csak arra emlékszem, hogy 10 éves lehetett, és nagyon elszánt. Elmagyaráztam neki hogy kell, a lényeg az, hogy minél mocskosabb valami, annál később kerül sorra. Be is tartotta, a mosogatás végén megjelent egy olyan edénnyel, amitől még a hideg is kirázott, és bejelentette, hogy szerinte ez lesz a főellenség mára.
Az én főellenségem a kelt tészta volt. Gondoltam, hogy aki meg tudja csinálni, az egy guru, egy parafenomén. Akkor még az az ember voltam, aki sikítva vágja a kukába a selejtes étel. Két hónappal ezelőtt rosszul mértem fel az anyagi helyzetemet, és azt hittem, hogy kénytelen leszek megtanulni pizzát sütni. És függő lettem.
A kelt tészta lényege, hogy a tej, amibe az élesztőt rakjuk ne legyen forró, vagy hideg, legyen kézmeleg . Az élesztőnek kell még cukor, és nyugi. Az, hogy ki mennyi lisztel csinálja, rak bele tojást, zsiradékot, az szerintem receptfüggő. Én szoktam tojást és vajat is. A siker érdekében ezeket sem a hűtőből rakom bele. Ja, és a só. Mindenbe kell só! Az, hogy meleg helyre rakjuk kelni, azt jelenti nálam, hogy a radiátorra, fémtálban, bebugyolálva egy tiszta konyharuhába. Amikor elhatároztam, hogy ilyet soha többé nem csinálok (általában a többi elhatározásom is hasonlóan stabil ), akkor a tészta nem kelt meg, mert a forró tejbe morzsoltam az élesztőt, a tojás hideg volt, betonkemény volt az egész a sok rétesliszttől, és kihagytam a sót. Először nagyon bizakodó voltam, a tetejét megkarcoltam késsel, hogy biztosan észrevegyem, ha megkelt. Nem kelt meg, pedig vártam vele összesen 4 és fél órát. Nem mondom meg, hogy mit csináltam vele.
De már minden nagyon jó, mert lehet, hogy a világ lakosságát kéthetente megtizedeli valami, de az én konyhámban mindig süt a nap, nincs ott több visítva rombolás "ismeretlen tettes által". Tart ez egészen addig, amíg rá nem jövök, hogy melyik étel a valódi főellenségem. Addig is:

Pizzás csiga

Nagyon egyszerű! Mondom most lesajnálóan, mint ahogy nekem szokták mondani más háziasszonyok régebben. Remek érzés. 

Kelt tészta, mindeni tudja, hogyan kell. A szósz pedig szintén egyszerű, nagyon: Csak dinsztelek lilahagymát, hozzáadom a fokhagymát, majd a hámozott, felkockázott paradicsomot. És váratlanul szósz lesz belőle. Aztán fűszernővények, frissek, mert nekem az is van, mert akkora "pro" vagyok. Ahogy anya mondja: Rottyan egyet, kész! 

A tésztát téglalap formájúra nyújtom, beleteszem a szószt, reszelek rá sajtot, feltekerem, és szeletekre vágom. A közepénél fogva érdemes szerintem meghúzni egy kicsit az egészet, hogy ott is egy kicsit megpirulhasson. Az alján pedig rendszerint összetapasztom a holmit, hogy ne káromkodjak miközben sül, mert akkor mindenki félreismer majd, pedig illedelmes vagyok, és törékeny a lelkem!

Ugye milyen egyszerű? És mi érte az a három és fél óra...

Édes Mindenfélék

 

Minden kell bele, ami eddig is, plussz cukor. Ez megint függ a recepttől. Ha van benne valamilyen töltelék akkor sok esetben felesleges tovább édesíteni. Na nincs, akkor természetesen elfér, fahéjjal, csokival, vaníliaaromával illatos és finom. Cukor helyett méz is mehet bele ( az élesztőhöz akkor is kell ), de figyeljünk arra hogy ne áztassuk el az egészet, a tésztának el kell válnia az edény falától.

Nekem a rikottás és a csokis változat jött le. A rikottát úgy dolgoztam fel, mint a túrót szokás, bár nem tettem bele kaprot, és lime- mal szerettem volna helyettesíteni az citromnak héjját, de az is megteszi.

És egy dobócsillag. Huss!!!

A csokis töltelék kakaó, cukor, rum , kevés víz, és egy kis keményítő keveréke. Rum. Hmm rum. Nem mondom, hogy büszke vagyok, mert ezt biztosan mindenki így készíti, de ez nem változtat azon, hogy kicsit finom lett!

Mit is mondhatnék ebben a témában: Akinek van egy felesleges élete ilyen dolgok gyártására, annak a környezete meg fogja hálálni a nagymamis közreműködését. 

Napfényes Reggelik

A reggel fénypontja valahol a szemspirál és a rúzs között található. Piros és fehér és sárga és elég ahhoz, hogy az ember lánya ne igényeljen ebédig több motivációt, és hogy a reggeli keksz utáni sóvárgásomat enyhítse. Hölgyeim és Uraim, szeretném bemutatni a nagyon attraktív partneremet.

A Reggelim

  

Mit mondhatnék róla, nagyon finom, és gyorsan elkészül. Láthatóan nincs túlbonyolítva. Általában úgy fogyasztom, hogy kikészítem magamnak az asztalra, kicsit várok, tevékenykedek, aztán váratlanul betoppanok a konyhába, és meglepődök, felkiáltok (persze csak úgy csinálok, mint aki felkiált), hogy ki volt az a kis tündér aki csinálta nekem ezt a finomat? Így megvan reggelre a meglepetés, a barátságos köszönet, és a motiváció egész napra. Ami még aranyos, hogy látszom a kanálban. 

 

A Kávé az egy olyan dolog, mint tudjuk, hogy kell. Mégpedig rögtön. Azért arra van időm, hogy tejet habosítsak. A kofféban egyébként vaníliaaroma van. A Hab pedig önmagában smafu. Mindig kell rá valami, ezúttal fahéj, és kókusszirmok. Next.

 

Kukoricapelyhek, és finom-finom kandik. Nyamm. Ha van időm, külön kiválogatom kandírozott gyümölcsöket. Készen is lehet jó válogatásokat kapni, de ezt mindenki tapasztalta, aki kedveli az ilyesmit. Általában van benne papaya, kókusszirom, banánchips, ananász, és mindenféle halálra rémített szőlőszem. Ezt szoktam kiegészíteni áfonyával, vagy eperrel, vagy ha végképp elborul az agyam, akkor mindkettővel, és még mangóval, és sárgadinnyével. Mehet rá a tejci. Aki depis, nyomassa!