A hétvégi termés

Hétvégén szervezett csapatokban bebitangoltunk a Pest... -be! Ulver koncert, A38. Sok fotó készült, egyiken sem szerepeltünk. Csak mindegyiken a zenekar. Szégyen! Kénytelen voltam rekonstruálni az eseményt néhány kattintás kedvéért. Így néztünk ki:

 

Mindenki láthatja, milyen vadul nyomtuk. A képen szerepel még Szilvi, Viktor, és Rupert. Én vagyok a szőke, zöld szemű lány. A háttérben pedig az Ulver NEM látható.

                                     

Ez a kép azt mutatja be, ahogy a babám udvariasan imád. Nem tiltakozom ellene. Ilyen volt a koncert.
Másnap mindenfélét összesütöttem, és kártalanítottam magam némi teával. (Kártalanítottam... enyhe túlzás, jó volt a koncert.)

Rumos Fűszertea

A pánikteám. Takarításhoz használtam egy éve valami hasonlót. Forró, és motivál. Ha ezt szürcsölöm, végképp hidegen hagy a tény, hogy gumikesztyű használata mellett is folyékonnyá válik a körmöm a tisztítószerektől.

Hozzávalók:
   Ánizs
   Fahéj
   Szegfűszeg
   Friss rozmaring
   Friss menta
   Zöldtea
   Aromák: Citrom és vanília
   Édeske
   Citromlé
   Rum!

Tartsunk ott, hogy már felforrt a víz, és levettük a tűzről. Előbb a fűszereket és a teát teszem bele. Utána a leveleket, az aromákat, és a rumot. Leszűröm, és kancsóba töltöm. Mehet bele az édeske, és a citromlé. Ütemesen adagolom, és a hangulat a tetőfokára hág.

Csillagok mindenütt!

Der Vater, die Mutter. Der Hammer, die Waschmaschine. Der Sütemény, die Sütemény. Grossartig!

Hagyományos vajas keksz ánizzsal. Ez volt az eredeti terv, de jött ez a tea, és elrontott mindent. Meghozta a kedvemet, és az étvágyamat is. Ha így folytatom tovább, lehet, befigyel egy pár kiló. 

A der Sütemény zöld lett. Nem kék, de a babámnak teljesen mindegy. Az ánizs mellett zöld őrölt kardamom van benne. Az ő csaja pedig a die Sütemény. Rózsaszín. Nahát, az alkohol milyen kiszámíthatóvá tesz. Szintén ánizzsal fűszereztem, csak itt a szegfűszeg lett a kiegészítő íz. Egyiket sem édesítettem túl, szerettem volna őket édes ételekkel körbevenni. Szerettem volna? Barátom, ez már megtörtént.

A zöld csillagok között tejszín, melynek peremén akácméz csillog. Yumm! Aki ezt megeszi, biztosan bekrepál. Nem is tudom mennyi időre kellett kikapcsolnom az agyamat ahhoz, hogy megvegyem a boltban hozzá a "light" habot, attól az ötlettől vezérelve, hogy ez azért biztosan számít valamit. Nem számít semmit. Mint amikor valaki Diet Coke-ot kér a krumplihoz, meg a hamburgerhez, nem?

A rózsaszín csillagnál azt gondoltam, okosabb leszek majd. Nem lettem. Ez az összeállítás kesztyűt hajít a diéta arcába, lelövi mint egy kutyát, és a hullájára köp dacosan. Íme, a gyilkos:

Mindenki láthatja, miből is van. Alma, eper, rozmaringlevél, eddig rendben. Itt jön a csúnyaság: tejszín, méz, jóféle holland kakaópor, és azok az átkozott csillagok. Ó, Uram, végy magadhoz engem!

Ezeket butultam össze a hétvégén, remélem tetszetős.

Zeller! Zeller! Zeller!

Sajt, sonka, zeller. Tej, salátaöntet, zeller. Cukkini, kiwi, zeller. És még zeller. És zeller. Ribillió! Elleptek mindent a zellerek. Megtizedelésüket a következő módon hajtottam végre:

Halványító zellerfőzelék zellergombóccal 

 

Ezt a receptet mindenestül az utcán sétálva találtam ki, féktelen haragomban. Szerintem meg is látszik rajta. Már nem emlékszem, hogy min vesztünk össze, de a zellernek mennie kell. Szeretem a főzeléket, a fasírtot, és éppen egy zacskó kukoricapehely villogott a kezemben. Ezek inspiráltak. Még szép, hogy ilyen lett.

Hozzávalók:

  Főzelékhez: 

    300 g Zellerszár

    Fél fej hagyma

    1 gerezd fokhagyma

    2 evőkanál liszt

    1 evőkanál mustár

    2 dl tejföl

    Só

    Fehérbors

    Zellerlevél

    Víz

  Zellergolyóhoz:

    1 kisebb zellergomó

    Fél fej hagyma

    1 gerezd fokhagyma

    Só, bors
    1 tojás
    zellerlevél, kakukkfű
    Kukoricapehely

Főzelék: kevés olajon pirítom a hagymát, fokhagymát, zellerlevelet, és a szeletelt zellerszárat. Mehet rá két pohár víz, só, bors. Ha a zöldség felpuhult, akkor a tejfölt, mustárt, lisztet összekeverem, és a fortyogó többiekhez adom. Anyu mondja: vigyázz a csomókkal! Vigyázok. 

Zellergolyó: A zellergumót lereszelem, a hagymát, fokhagymát, finomra aprítom. Szegény kis kukoricapelyheket meg porrá zúzom. Minden alkotót egy tálba teszek, összekeverem őket. Golyókat formálok a masszából, bundának is kukoricapelyhet használok, és sütőben sütöm őket, olaj nélkül. (Legközelebb, mondjuk, előbb kiveszem.)

Így ért véget a megszállás. Szép munka volt, büszke rám a nemzet. 

A Teremtő és a Photoshop

Ahhoz, hogy belépj a várba, meg kell keresned a pályán az ezüstkulcsot. Ha megvágod a kezed, fel kell szedned a kis piros keresztes csomagot. Öt perc vita után a képernyő alján megjelenik: COMBAT! De még mindig nincs Ctrl+Z, pedig hasznos lenne.
Amikor először megláttam ezt a zöldséget, egyből arra gondoltam, hogy "fake". El is mentem mellette. De most megvettem, és úgy tűnik, hogy tényleg létezik.

 

Pagoda karfiol zöldfűszeres kefírrel 

Hozzávalók:

   1 fej pagoda karfiol

   1 pohár kefír

   Só

   Kakukkfű

   Metélőhagyma

   Rozmaring

   Mandula

Olyan, de olyan csudi a pagoda karfiol! Csak sós vízben megfőztem, borítottam rá egy pohár kefírt, megszórtam rozmaringgal, metélőhagymával, kakukkfűvel, és mandulával. 

Aztán megettem. Mission Completed!

Tea és kakaó

"A tea jobb, mint a kakaó
A tea jobb, mint a kakaó
Mert a kakaót csak a Peti issza
Aki szerelmes a Leilába"

A reggeli dal. Ó, azok a szép, vidám gyermekévek. Aztán Petit, a legkisebbet az unokák közül I.Q. tesztre küldték. Az eredmény megdöbbentő volt. A magam részéről ezután tisztelettel bántam vele, hisz felesleges összetűzésbe keveredni valakivel, aki sokkal értelmesebb, mint én, és még vagy féltucat halandó együttvéve.  Felmerül a kérdés: A tea jobb, mint a kakaó?

 

 Elég bonyolult leírni, hogy miből is van, ugyanis az eredeti tervhez képest változtak az alapanyagok. Ánizsos teás kakaónak indult. Mivel az ánizsom elfogyott, kénytelen voltam abszintos csokit használni. Azt hiszem, hogy ennyi.

Hozzávalók:

1/2 l tej

5 kanál kakaópor

Mentolos szőlőcukor  (és kristálycukor, vagy édeske)

1 kanál Mojito Blues (zöld tea)

1/2 bögre forró víz
Ánizs (vagy abszintos csoki)

Felforralok fél bögre forró vizet. Egy teaszűrőbe 1 kanál teakeveréket teszek, és a bögrében ázni hagyom. Tejet melegítek, beleteszem a szőlőcukrot, az édeskét, majd a teát. Miután ezek feloldódtak beleteszem az ánizst (én ugye nem, mert nincs annyi eszem, hogy belenézzek a konyhaszekrénybe) és a kakaót.

Talán ez ennyi is. Aki nagyon bevadul, rakhat bele igazi abszintot is, de ha rak bele, akkor egy gallonnal, és igya meg reggel, munka előtt. Másnaptól több szabadideje lesz. Én érthető okokból, nem teszek bele.

Legyen ez a kakaó engesztelő áldozat annak a kisfiúnak, aki a gúnyolódás ellenére is minden reggel azt itta, amit szeretett. Ámen

Alattomos süti ( V-day's Special )

Olyan aranyos. Kedves, színes, játékos a formája. És ajzószert tartalmaz, legalábbis ezt állítja Max de Roche úr "A szerelem étkei" című könyve. A gránátalma a termékenység szimbóluma, a kardamom pedig...az ugye kardamom. Valós, vagy valótlan, ezt most kipróbálom.

 

Tíz alattomos sütit készítettem. A tészta hagyományos vajas lisztes alap, hozzávalói:

  15 dkg liszt (attól ilyen barna a tészta színe, mert a liszt nálam Graham)

  10 dkg puha vaj

  Cukor vagy édesítőszer
  csipetnyi kardamom, gyömbér, és szegfűszeg

A lisztet elkeverem a cukorral (vagy édeskével) és a fűszerekkel. Hozzáadom a vajat, és egyenletesre gyúrom. Alufóliába csomagolom, és a hűtőben pihentetem legalább egy órát, de az ilyen tésztáknak az sem nagyon árt, ha egy éjszakát töltenek a hűvösön.

Amíg pihen, csináljuk meg a gránátalmazselét:

   2 gánátalma
   2 evőkanál méz
   1 evőkanál mandula
   1 evőkanál fenyőmag
   1 evőkanál tökmag
   1 evőkanál szezámmag
   Rízspálinka
   1 piros tortazselé

Ez a recept a könyvben szerepelt, kissé mondjuk belenyúltam. A gránátalmát kettévágom, és a húsát "kipattintgatom" belőle. Kevés vízben puhára főzöm, közben egy teaszűrőben belelógatom a magvakat. Ha megpuhultak a bogyók, közepes szűrőn átpaszírozom a nedűt, így tudom eltávolítani a gránátalmamagokat. Amíg forró,mehet bele a méz és a rízspálinka. Én csak azt tudom elmondani, hogy nélküle is elég finom. Az általam kiszemelt áldozat bizony a pálinkának nem a barátja.

A hűtőből kiveszem a tésztát, mindenféle formákat szúrok ki belőle, és kis mintákat rakok rá, hogy ártatlannak nézzen ki. Figyeljünk arra, hogy mindegyikhez jusson talp is. 180 fokom sütöm őket, míg a kívánt állagot el nem érik. Amíg sül, a tortazselét a masszához adom, és főzöm őket, forrás után, a lángról levéve kevergetem, majd kicsit állni hagyom.

Ha megsültek a tallérok, tapasszuk össze a fedőket és talpakat a zselével. Ha végeztünk, csináljuk úgy, mintha semmiről sem tudnánk.

És a tapasztalat: A süti finom, illatos, aranyos, puha és kicsit kipirult tőle az arcom, de ez minden.

Rák és retek

Szépséges babámmal, saját szórakozásunkra társasjátékot gyártunk. Női karaktereket terveztem hozzá, és elkezdtem érezni a gyomromat. Jól megnéztem, hogy mi került a papírra. Abban reménykedtem, hogy  talán lerajzoltam azt is, hogy mit szeretnék enni. Lássuk csak: páncélok, páncélok, páncélok. Rák!

Koktélrák volt otthon, tehát legyen: Vajban sült koktélrák

Hozzávalók (csak 1 adag)
 
   100 g  koktélrák
   1 kanál vaj
   Maréknyi petrezselyem
   Csipetnyi só, és fehér bors
   Citromlé, ízlés szerint

A vajat felmelegítem (vigyázni kell, mert hamar megbarnul szegény). A petrezselymet felaprítom, és átforgatom a vajban. Mehet bele a koktélrák, sül, sül, sül, és most a só, bors. A végén hozzáadom a citromlevet. 

Köretnek, mondjuk, valami tekervényeset: Reteksaláta

 

Hozzávalók (szintén 1 adag)

  

   Maréknyi retekcsíra

   3 szelet jégcsapretek

   Szójaszósz

   1 kanál vaj (amiben a rák sült)

A retekcsírából hozzunk össze egy barátságos kis kupacot a tányérra. Húzzunk rá egy horizontális csíkot előbb a vajból, majd a szójaszószból. Fektessünk rá jégcsapretekszeleteket, mindegyikre mehet egy csepp vaj. És kész? Kész.

Most pedig légyen testvériség rákok és retkek között!

Egészségemre!

Az a bizonyos reggeli keksz

A firenzei keksz receptje, kisebb átalakítással. Történetesen nem mandulával. Inkább némi kukoricapehellyel. Mivel reggelenként nincs időm, ezért a délelőttöt rendszerint kávéval próbálom túlélni. Ezzel a keksszel akartam megoldani a problémát. Nem vagyok elég okos, bevontam a családtagjaimat a kóstolásba. Hát, sírok.

Hozzávalók (12 tallérhoz)
      100 g vaj
      100 g cukor (vagy édesítőszer)
      50 g liszt (nálam a liszt Graham)
      100 g kukoricapehely
      Továbbá: kandírozott gyümölcsök, kókusszeletek,
      Banánchips, mazsola, áfonya
      Mivel ez reggeli nass: fehér csokoládé, tejcsokoládé

A cukrot (édesítőt) és a vajat gőz fölött főzöm, ha már egyneművé váltak, leveszem a tűzről. Belekeverem a lisztet, majd a kukoricapelyhet.

Egy nagy tepsit sütőpapírral bélelek ki. Egy evőkanállal veszek a masszából, ezt a sütőpapírra kerekítem. A kis gombócokat egymástól emberes távolságra érdemes elhelyezni, a továbbiakban ez megkönnyíti a feladatunkat. Párat natúran hagyok, a többin pedig variálom a gyümölcsöket, a kókuszt, és a banánszirmokat. Előmelegített sütőben 170 fokon sütöm 10... 15 percig.
Ezek a sütik 5 perc után elkezdenek szétfolyni. ilyenkor kiveszem a sütőből, egy kanálvéggel szépen megigazítom őket. Elég is egyszer, ezután tartják a formájukat. Nekem általában a mazsolák jelzik, hogy mikor kész a süti, ugyanis erősen megpuffadnak, a tetejük pedig megpirul. Vicces látvány.

A tepsit kiveszem a sütőből, és nem nyúlok a sütikhez. Ha ilyenkor macerálom őket, akkor szétesnek, én pedig sírok. Az nem jó. Hagyjuk tehát pihenni. Ha ez megvan, és mozdíthatóvá válnak, finoman helyezzük őket egy rácsra.

Ha már megszilárdultak, olvasszunk csokit. A halványabb szépen mutat tejcsokival, az élénkebb szélét jobban kiemeli a fehércsoki. Miután megmártóztak csokiban, egy sütőpapíros vágólapon a hűtőbe teszem őket. Szilárdulás után lehet vadul habzsolni.

Első bejegyzés helyett

Kissé megilletődötten ülök itt. Mindenkinek ilyen nehéz az első pár szó?

Tapasztalataim szerint az első bejegyzés általában indoklás. Miért fontos nekem a főzés, mit kelt bennem egy íz, egy szín, vagy egy illat, mi az oka annak, hogy ezt meg szeretném osztani másokkal. Próbálok válasz kreálni abból, hogy: ömpf, hö ömpf!

Először nem a főzés volt fontos, hanem az evés. A mennyiségi természetesen. A családomban mindenki "nagyevő", nem szeretjük, ha egy étkezés úgy ér véget, hogy nem durran ki a hasunk. Nem vagyunk finnyásak, mindent megeszünk. Mindent!

A változást a költözés hozta meg. Előbb lettem kezdő háziasszony, minthogy feleszméltem volna. Lassan ragadtam lábost, ennek ellenére hamar rákaptam a főzőcskére.Idővel egyre nagyobb szerepet kapott a minőségi táplálkozás, kilátásba helyeztem egy diétát is. Sikerült legyűrni a kilókat, a bennem élő "nagyevőt" viszont nem. Úgyhogy most diétás köntösben próbálom enni azt a bizonyos mindent.

Na, akkor: blog. Akaromakaromakarom- gondoltam magamban bátran. Miután lenyugodtam, volt szerencsém belenézni néhányba, és hűha. Kissé elbizonytalanodtam. De mivel: akaromakaromakarom, ezért talán most bele is kezdenék.  Nem állok betonlábakkal a konyhában, és az ételfotózást is csak tanulgatom, de nagyon remélem, hogy hamar felnövök a feladathoz, és hasznossá tudom tenni magam mindazok számára, akik hozzám hasonlóan mindig éhesek.